Ön szívesen látná a sorozatban, ha Grissom szembenézne a magánéleti problémáival? Nyilvánvalóan több személyes kapcsolatát is rendbe kell tennie. Ön szívesen látná ezt a fajta küzdelmet az évadban? Gondolja, hogy számíthatunk valamiféle előrelépésre ezen a fronton?
- Tudja, rendszeresen játszani egy adott figurát olyan, mint amikor az embernek van egy jó barátja. Az ember mindig tudja, mi van a másikkal, ismeri a hibáit, tudja, mit kellene máshogy csinálnia, és akkor is ugyanúgy szereti őt, ha nem úgy cselekszik. Tulajdonképpen ehhez hasonlítható az én kapcsolatom is Grissom figurájával. Igazából fogalmam sincs, mennyit változunk az életben - úgy értem, tudom, hogy a változás egyre nehezebbé válik, ahogyan öregszünk. Azt hiszem, hogy Grissom is - mint minden ember, minden 50 éves férfi - átesik azon a bizonyos változáson, amely ebben a korban éri el az embert. Természetesen ő egészen máshogy kezeli ezt a problémát, mint például én, de mivel azt sem tudom, én hogyan csinálom, honnan tudhatnám, mit tesz majd Grissom?

Tehát Grissom valamiféle kapuzárási pánikon esik át?
- Tulajdonképpen igen... de akkor ismét megkérdezhetem, mit is jelent ez? Lehet, hogy Grissom számára semmit! De az is lehet, hogy dámázni fog, vagy inni kezd, nem tudom, ki tudja?

Tudom, hogy már rengetegszer feltették önnek ezt a kérdést, mégis, minek tulajdonítja A helyszínelők által elért sikereket?
- Úgy gondolom, hogy a siker fő oka az, hogy van egy olyan közönség, amely már régóta várt egy olyan műsorra, amely valami újat mutat, bepillantást enged valamibe, amiről már régóta szeretnének többet tudni az emberek. Szerintem a bűnügyi helyszínelők munkája pontosan egy ilyen téma. Megmutatja, mi is történik egy-egy bűnügy helyszínén, mik azok a dolgok, amelyeket bizonyítékként használunk, mi az, ami máshogy működik ma az igazságszolgáltatásban. Olyan sok ilyen dolog van, például a tanúk, a vallomások már nem olyan mérvadóak mint régen, az ügyvédek tulajdonképpen mindent képesek elintézni. Az új technológiák használata, a DNS-minták alkalmazása révén az egész igazságszolgáltatási rendszer megváltozott. A közönség, az ország tulajdonképpen tudja, mi történik, csak azt nem érti, hogyan. A helyszínelők sorozat lehetővé tette, hogy az emberek belelássanak ebbe a folyamatba.

Mennyiben hasonlít szerep szerinti munkájuk a valódi helyszínelőkéhez?
- Nyilvánvalóan amit mi csinálunk, az nem egészen ugyanaz, mint amivel a valódi helyszínelők foglalkoznak. Valószínűleg vannak dolgok, amiket ők egészen más eljárásokkal, mondjuk, tíz perc alatt kiderítenek, de a hangsúly azon van, hogy amit mi csinálunk, abban létező dolgokat ábrázolunk, nem kitalált eseményeket, nem olyan dolgokat, amelyek a való életben nem történnek meg. Úgy gondolom, a közönség értékeli ezt, mert a nézők olyan műsorra vágynak, amely választ ad néhány kérdésükre. Azt hiszem, hogy az utóbbi pár évben nagyon sok olyan tévéműsor és népszerű show került adásba, amelyekben nem volt meg az elképzelés, amelyekből hiányzott az ötlet, és én azt remélem, hogy A helyszínelők egy olyan műsor, amire végre azt mondhatjuk, hogy igen, ez az! Nem az a lényeg, hogy végül elítélnek-e valakit vagy nem, hanem az, hogy láthatjuk, igen, ez az, amivel a bűnügyi helyszínelők foglalkoznak, ez az, ami majd a bíróság elé kerül. És úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos oldala a dolognak.
 

Mennyire formál a sorozat? Oktat vagy csak szórakoztat?
- A helyszínelők sorozat feladata elsősorban a szórakoztatás. Az elsődleges célunk az, hogy csütörtök esténként szórakoztassuk az embereket. De szerintem ez az oldal is nagyon fontos. Az emberek beszélni kezdenek róla, a bűnügyi laborok felé több figyelem fordul, talán több pénz is jut nekik, hogy megszerezhessék mindazt a technológiát, amivel mi a show során dolgozunk. És azt is tudom, hogy sok gimis srác érdeklődését is felkeltette a sorozat a tudományok iránt, és úgy kezdenek ezzel foglalkozni, hogy szórakozást jelent számukra.

Mit gondol arról, illetve mit jelent Önnek az, hogy a CSI ennyire közkedveltté vált? Úgy értem, a közvélemény sokat foglalkozik a műsorral, más műsorokban, filmekben, sőt a hírekben is többször szerepeltek. Erről mi a véleménye?
- Hát, ez a televízió hatalma! Úgy értem, a show az egész világon hatalmas sikert aratott, a figyelem középpontjába került... és az emberek hirtelen mindenhol megismerték és megszerették A helyszínelők-et. Úgy gondolom, hogy a televízió nagy tömegeket képes elérni, mind jó, mind rossz értelemben. Mindig voltak jó és rossz műsorok is egyaránt... sőt, bármelyik adott este is mennek jó, illetve rossz műsorok is a tévében. Amíg mi izgalmas, jó műsorokat készítünk, hozzájárulunk ahhoz, hogy többen nézzék ezeket.

Ha egy kicsit visszatekintünk a múltba, az ön számára milyen érzés látni, hogy a CSI a kezdetektől, az első adástól eltelt idő alatt ilyen sikeres műsorrá vált, mint amilyen ma is?
- Ez csak a rengeteg munkának köszönhető! Úgy értem, nagyon sokat dolgoztunk, amíg a kezdetektől egészen idáig eljutottunk. És én csak egy vagyok a sok ember közül, akik ezért tettek. A munka soha nem lesz könnyebb, ez egy nehéz dolog. Tudja, az első évad után azt hittük, ennél már nem lehet keményebben dolgozni, de itt nem lehet leállni... olyan az egész, mint a futballbajnokság. A bajnokok sem jutnak be ismét a döntőbe, ha nem dolgoznak keményebben, mint eddig, mert mindenki a nyomukban van. Mindenki szeretne jobb show-t csinálni, és mi mindent megteszünk, hogy tartsuk a tempót. Ezért folyamatosan hajtunk, és ösztönözzük egymást. És közben reméljük, hogy bírjuk a stresszt, a nyomást és a sok munkát. Ha erre képesek vagyunk, akkor tovább fogunk fejlődni, de ha nem - akkor egyszerűen lemaradunk.

Az év néhány epizódja valóságos eseteken alapul, sok esetben elég nyilvánvalóan újságfőcímekből származnak a történetek. Ön mit szeretne még látni a műsorban? Van olyan dolog, egy történet vagy egy érdekes ügy, amelyet szívesen látna viszont a képernyőn?
- Igen, a kísértés persze mindig ott van. Nagy a kísértés, hogy az újságok főcímeiből merítsünk ötleteket. A baj az, hogy a szenzációk közlése az újságok feladata. És ezeknek az embereknek, a mi bűnügyi helyszínelőinknek sok olyan történetük is van, amelyek soha nem kerülnek címlapra, egytől egyig valós tények. Másrészt ebben a műsorban az a szép, hogy nem feltétlenül kell igaz történetekről szólnia... veszünk egy történetet, valaki történetét, és átdolgozzuk, itt-ott megváltoztatjuk. Persze legalább egymillió dolog van, amit én személy szerint látni szeretnék a sorozatban. Sok dolognak, amit a szereplőink tesznek, egyáltalán semmi közük a gyilkosságokhoz. Viszont a közönség szereti a jó gyilkosságokat.

Hol szeretné később látni Grissomot? Van olyan terület, ahol még nem járt, de szívesen kipróbálná?
- Szívesen látnám oktatóként a Stanford Egyetemen.

Gondolja, hogy menne neki a tanítás?
- Igen. És persze eljön az idő, amikor én is nyugdíjba megyek! Egyszer őt is szeretném nyugdíjasként látni. Természetesen egy ideig biztosan a labornál marad majd. Utána pedig... ki tudja? Biztosan belép majd valamilyen klubba.

Vegyünk sorra néhány karaktert! Hogyan változott meg a személyiségük, miben fejlődtek a kezdetek óta? Kezdjük például Nickkel, akin nyilvánvalóan a legnagyobb változás ment végbe.
- Szóval hogy miben változott Nick? Nick kezdetben egy forrófejű suhanc volt, aki mindenáron fegyvert akart hordani és embereket letartóztatni, ám a helyszínelők munkája persze nem erről szól. Mára viszont egy nagyon érzékeny, tehetséges nyomozó lett belőle.

Warrick?
- Szerintem Warrickban nagyon sok érzelem van a bűnügyi helyszíneléssel kapcsolatban. Ezek az érzelmek olykor segítik, olykor hátráltatják. Van, hogy segítik, van, hogy akadályozzák a munkáját. Amikor képes kontrollálni ezeket, akkor nagyon tehetséges nyomozó, de amikor nem, akkor nem az.

Sarah?
- Sarah az, aki valószínűleg a legközelebbi kapcsolatban áll Grissommal a tanítvány-mester viszony révén. Ő egy nagyon okos, tehetséges, határokat nem ismerő nő, akinek nagyon sok tragédiával kellett szembenéznie az esetei kapcsán, amelyek folyamatosan formálták őt: érzékenyebbé tették, ugyanakkor megkeményítették. És persze a Grissommal való kapcsolata meglehetősen zavaros.

Catherine?
- Catherine, úgy gondolom, mindennél többet jelent Grissom számára: egyszerre a testvére, az édesanyja, a társa. A kettejük kapcsolata meglehetősen egyedi és különleges, mind a televízióban, mind a munkahelyen. Catherine egy érett, odaadó, okos nő, akinek senki mellett sem kell a háttérbe húzódnia. A Grissommal való kapcsolata pedig mindkettőjük számára nagyon fontos.

És van itt még valaki, aki mindenképpen változott egy keveset, Greg!
- Igen, Greget mindenképpen szabadabbra engedjük. Majd meglátjuk, mi lesz Greggel! Greg már tökéletesen kitöltötte a jelenlegi pozícióját, és már semmi nincs, amit ne tudna a DNS-laborokról. Úgyhogy Greget mindenképpen kipróbáljuk néhány más területen is, és reméljük, jól teljesít majd!